Recent Reviews

_________________________________________________________________________________

Olimpiai bajnokok klubja: A világbajnok bírkózónő és a virtuóz zenész voltak  a vendégek

_________________________________________________________________________________

The Tommy Vig Orchestra 2012 - Welcome to Hungary !

Some excerpts from published reviews of this CD from around the world... / Néhány részlet a világkörüli kritikákból a CD-vel kapcsolatban:

http://en.wikipedia.org/wiki/Tommy_Vig

Marcela Breton of the Jazz Journalists Association nominated the album as one of the 10 Best of 2011. [1] JazzTalent.com's review by Dustin Garlitz states "Welcome to Hungary ! is a Bags and Trane collaboration configured for the 21st century. Tommy Vig’s Orchestra is truly outstanding on all fronts, and his arrangements are, of course, nothing less than top-notch." [2] JazzReview.com's review by Eric Prinzing states "Many of the tunes are based off of a swinging riff, recalling the classic swing bands of Benny Goodman and Count Basie. But this is just a starting point, as Vig and Murray explore each song with thoroughly modern harmony. And this is not just limited to the solos—the developmental sections of each song are as difficult and demanding as 20th century classical music, while remaining firmly in a jazz aesthetic." [3] Scott Yanow of L.A. Jazz Scene states "The band is excellent...the Murray-Vig duets are memorable...the music is modern, swings, and will keep listeners guessing." [4] Ron Spain of Australian Jazz Scene states "With the combined forces of the excellent musicians, the compositional strength, and all of the featured soloists, this is very modern music of a high standard that requires, even deserves, rapt attention over several plays." [5] All About Jazz's reviews by Jerry D'Souza, Hrayr Attarian, and Jack Bowers call the album "a gem of big band swing," [6] "a well-rounded and delightful introduction to an artist who deserves long overdue recognition as a composer, improviser and instrumentalist," [7] and "big-band jazz [leaning] toward the more adventurous," [8] respectively. Ken Waxman of Jazz Word states "top-flight big band." [9] Chris Spector of Midwest Record states "Certainly music for free thinkers." [10] D. Oscar Groomes of O's Place Jazz Magazine states "Dynamic . . . high level of musicianship.” [11] The Jazz Journalists Association nominated the album liner notes [12] as one of the best of 2011. [13]

*A magyar fordítás:

Marcela Breton, az Amerikai Jazzkritikusok Szövetségének tagja az albumot 2011 legjobb 10 albuma közé sorolta.

[1]  Dustin Garlitz JazzTalent.com-on található recenziója szerint: „a Welcome to Hungary! olyan, mint egy 21. századi Bags (Milt Jackson) és Trane (John Coltrane) produkció. A Tommy Vig Orchestra igazán kiemelkedő minden tekintetben, a zenei rendezés pedig egyenesen tökéletes.”

[2] Eric Prinzing a JazzReview.com-on ezt írja: „a hangzás leginkább swinges zenei alapokat használ, ezzel megidézi a klasszikus swing zenekarok hangulatát, Benny Goodmant és Count Basie-t. Persze ez még csak a ráhangolódás, hiszen ezután Vig és Murray minden számot a lehető legmodernebb hangzásban mutat be. Természetesen ez nem pusztán a szólókra korlátozódik, de mindegyik szám kidolgozására is.

A hangszerelések épp olyan bonyolultak mint a 20. századi klasszikus zene általában, ugyanakkor Vig szigorúan tartja a jazz esztétikai szabályait.”

[3] Scott Yanow az L.A. Jazz Scene-ben így ír: „A zenekar kiváló…a Murray-Vig duók emlékezetesek…a zene modern, de swinges is, így aztán folyamatosan fenntartja a hallgató érdeklődését.”

[4] Ron Spain az Australian Jazz Scene-ben írja: „A kiváló zenészek közreműködésének, a zeneszerzői kiváltságoknak és a szólóknak köszönhetően ez egy igazán magas színvonalú, kifejezetten modern zene, amit mindenképpen megillet, mi több, egyenesen ki követeli magának a többszöri elmélyedt meghallgatást.”

[5] Az All About Jazz-ben író Jerry D'Souza, Hrayr Attarian, és Jack Bowers is „a nagyzenekari swing hangzás ékkövének” nevezik az albumot:

[6] „egy kerek és élvezetes bemutatkozás egy olyan művésztől, akinek már régen kijár az elismerés a zeneszerzésért, improvizációért vagy akár csak zenészként is”

[7]”big-band jazz, ami mer új vizekre evezni”

[8]Ken Waxman a Jazz Word-től: „magasan szárnyaló nagyzenekar”

[9] Chris Spector a Midwest Record-tól: „ez mindenképpen szabad gondolkodóknak való zene”

[10] D. Oscar Groomes az O's Place Jazz Magazine-től:”Dinamikus…magas színvonalú zeneiség.”

[11] A Jazz Újságírók Szövetsége (Jazz Journalists Association) a borítóbelső szövegét 2011 egyik legjobbjának nyilvánította.

....................................................................................................................................................................................

..

2011 Október

CD Review JAZZ PÓDIUM. Németország

The Tommy Vig Orchestra 2012 - Welcome to Hungary !

A zenekar kíváló muzsikusokból áll, beleértve több Budapest azz Orchestra tagot, kiemelve Elek Istvánt és a vendégszereplö David Murrayt.

A két szaxofonos kiváló zenei tengelyt formál, amely körül a többi fúvós az együttes vezetÅjével sikeres, magasfokú "párbeszédbe" lép.

Vig vibrafon játéka világos, lebegö hangzású, dobolása pedig majdnem észrevétlenül hajtja az együttest elöre.

Ez igazi big band tradició, de magábafoglalja a cimbalom és a tárogató (hagyományos magyar hangszerek) különleges hangszineit is.
Ezekre a magyar nemzeti hangszerekre írt Vig olyan muzsikát, amely összekovácsolja a magyar népzenét Dizzy Gillespie és Thelonious Monk amerikai tradiciójával.

Összefoglalva: A Tommy Vig Orchestra az egy magasteljesítményü jazz band, ilyen nem sokszor érkezik Keleteurópából.

JazzTalent.com review Oct. 2011
JazzReview.com review Dec. 2011
Australian Jazz Scene review Dec 2012/Jan 2013
All About Jazz review Sep. 2011
All About Jazz review Feb. 2012
All About Jazz review April 2012
Jazz Word review July 16, 2012
Midwest Record review Aug. 2011
Album Liner Notes
JJA Jazz Awards 2012 Nominations
...........................................................................................................................................................................................................

The premiere of Tommy Vig’s Vibraphone Concerto With Duna Symphonic Orchestra

 

Author: Ildikó Lehotka, Translation: Virág Balogi

The premiere of Tommy Vig’s Vibraphone Concerto was performed by the composer and the Duna Symphony Orchestra on 2013 March 22 between Glinka’s Ruslan and Ludmila Overture and Brahms’ Third Symphony. The original composition and playing of the world famous vibist drew such interest that the concert had to be repeated two days later which similarly to the first one, drew a full house at the Duna Palace!

Tommy Vig, who left Hungary with many other compatriots in 1956, was born in Budapest in 1938. At the age of 7 he won a talent contest organized by MGM which made him famous in Hungary and later he made a career in the USA. The world famous percussionist instrumentalist and composer worked together with many popular jazz and pop musicians, wrote music for the biggest film studios and played in top notch bands. Since 2006 he lives and works in Budapest.

It is very rare that somebody writes a concerto for vibraphone perhaps due to its peculiar sound. It is more common to compose for percussion as it happened a couple of years ago with Laszlo Dubrovay which came out on a CD as well.

Tommy Vig’s composition started off with a light orchestra overture that was followed by a vibe solo session. This eerie musical sequel which was truly unique and gripping ended with drumbeat. This lead the listener to a new theme that took off in the lower register with rhythmical chords of which led on to the catchy tunes of the melodious vibraphone solo. This duality was not at all bizarre. The second part of the traditional three movement concerto also showed something of this duality. The unisono octave tunes sprang up from the bass strings first with the standing harmonies below and above, while later we could hear threnos-like tunes on the violins. Of course this movement didn’t lack Tommy Vig’s famous jazzy, big-band sound and some popular-like tunes, just like the smartly short closing one. The cadence appeared in the beginning of the movement, Again, the cacophony and drift of which was a kind of a hint perhaps that this might not be just a classical peace of music, was pleasing. The final sound –after a big, craggy, orhestral chord – came from the vibraphone.

It has been a never ending aim to incorporate different musical styles into classical music: in baroque music there are the stylistic dance movements of suites, in Wiener classics the growth of minuets into independent movements, the dances in the operas or folk music elements in certain styles all prove this. Even romantics built in entertaining elements into their music as one can hear in the works of Brahms, Mahler or Richard Strauss for instance. Of course 20th century music is no exception from this: there are newer and newer trends such as world music, crossover, there even were pop songs delivered by symphonic orchestras. Nowadays jazz and folk music are both part of the musical canon but these are definitely hard to mix with classical music in a way so as not to harm any components and not to have a harsh interference. Tommy Vig’s piece blended in the different styles smoothly enough although we have to admit that the movements were not built up according to the rules, there was no sequel form and that lead to mosaic like effect because of the non returning themes. All in all we can say that the concerto’s instrumentation was excellent, there were plenty of creative ideas with equally inspired parts, using the lower registers, the unisons, the wailing parts, and the unique sound of the vibraphone was not at all too intruding. The music reflected the tragedy and comedy of life. For the audience’s unending applause, Vig came back with a song called a melody written to his wife, followed by the 24th Capriccio of Paganini spiced up with some virtuoso solutions.

There a lot of orchestras in Hungary but only a few of them make it to the limelight. This was not my first attempt to listen to Duna Symphonic Orchestra and I have never been disappointed so far. I can only recommend going to their next concert.

24. March 2013 Duna Palace, Budapest, Hungary
Source: papirusportal.hu

...........................................................................................................................................................................................................

Ősbemutató után - A Duna Szimfonikus Zenekar koncertje

Szerző: Lehotka Ildikó, Translation: Virág Balogi
2013. április 1.

Március 22-én ősbemutatót hallhatott az érdeklődő: Tommy Vig Vibrafonversenye szólalt meg a szerző és a Duna Szimfonikus Zenekar előadásában, a Tavaszi bérlet keretében. Nagyon sokan kíváncsiak voltak a vibrafonosok Oscar-díját elnyerő művész kompozíciójára és játékára, így példás szervezéssel beiktattak még egy koncertet két nappal későbbre, és a Duna Palota színházterme ismét megtelt! Az klassikus előadást Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitánya indította, a szünet után Brahms III. szimfóniája szólalt.
Az 1938-ban született Tommy Vig hétévesen nyert egy tehetségkutató versenyt, melyet az MGM szervezett, ő is azok közé tartozik, akik 1956-ban elhagyták az országot. Vig az Egyesült Államokban nagy karriert futott be, a világhírű ütőhangszeres művész-zeneszerző rengeteg ismert könnyű- és dzsesszzenésszel dolgozott együtt, filmzenéket írt a leghíresebb stúdióknak, világnagyságok együtteseiben játszott. Jelenleg Budapesten él és dolgozik.
Ritkán írnak versenyművet vibrafonra, talán a hangszer hangja miatt, gyakoribb, hogy ütőhangszerekre komponálnak, jó pár éve Dubrovay Lászlóét játszották, lemezen is megjelent a mű.
Tommy Vig (bajban vagyok a névvel, Vígnek is írják) műve kis zenekari bevezetéssel kezdődött, majd egy szólószakasz következett. Izgalmas és egyedi volt a baljós zenei rész, mely dobpergéssel zárult, illetve nyílt meg egy újabb szakasz, a mély regiszterben játszó szólamok ritmikus akkordjai átvezettek egy szinte slágergyanús, rendkívül dallamos, könnyed hangzású vibrafonos szólórészhez. A kettősség nem tűnt bizarrnak. A hagyományosan háromtételes versenymű középső tétele is kettős volt a hangzásvilág szempontjából, az unisono oktáverősített dallam a mélyvonósokon szólalt meg először, álló akkordok fölött-alatt, a hegedűkön később thrénosz jellegű dallamot hallottunk. Ez a tétel is tartalmazta a Tommy Vig által oly sokat játszott dzsesszes, szalonzenekari, populárisabb elemeket, ahogy a frappánsan rövid záró is. A kadencia itt is a tétel elején szerepelt, tetszett a zenei kavalkád, a forgatag, a nyilvánvaló utalás a nem feltétlenül klasszikus zenére. A zárás egy markáns akkord után lecsengő vibrafonhang volt.
A különféle zenei irányzatokat régóta próbálják beemelni a klasszikus zenébe, a barokkban a szvitek stilizált tánctételei, a bécsi klasszikusoknál a menüett önálló tétellé válása, az operákban a táncok mind ezt mutatják, a népzene egyes műfajok részévé vált. A romantika is bőven merített a szórakoztatásra szánt zenei jellemzőkből, Brahms, Mahler, Richard Strauss darabjai talán a legkézenfekvőbbek. A XX. századi zene nem kerülhette el az újabb irányzatokat, hódít a világzene, a crossover, egy időben popzenét írtak (át) szimfonikus zenekarra. Mára a dzsessz és a népzene is bekerült a zenei kánonba, elkerülhetetlenül, de nehéz úgy ötvözni a klasszikus értelemben vett hagyományos zenével, hogy egyik összetevő se sérüljön, ne legyen erőltetett az áthallás. Tommy Vig darabja – bár a tételek nem a szabályok szerint építtettek fel, nem volt meg a formai szakaszolás, mozaikszerűnek éreztem, a vissza nem térő dallamok sokaságát – jól ötvözte a műfajokat. Jól hangszerelt, ötletekben gazdag versenymű szólalt meg, ihletett részekkel (a mély regiszterek használata, az unisono, a siratószakasz), a vibrafon egyedi hangja sem tűnt (nagyon) tolakodónak. Az élet zenei lenyomatát, vidámságot, tragédiát jelenített meg a darab. A közönség nagy tapsára Vig a feleségének írott Melódiát játszotta, majd Paganini 24. Caprice-át, egyedi megoldásokkal.

Sok zenekar létezik itthon, de csak kevésre vetül nagy fény. Többször jártam a Duna Szimfonikus Zenekar koncertjein, és mindig magas színvonalú előadást láttam. Érdemes meghallgatni őket.

Duna Palota, 2013. március 24.
Forrás: papirusportal.hu

............................................................................................................................................................................................................